Zoom dich zu mir. 17.rész

-A „P” szektorba van helyünk. –szólt Kristin

-Olyan hihetetlen érzés látni a rengeteg rajongót. Pár napja én is így őrjöngtem, és most Billel randizom..Ez..Erre nincs szó. –mondtam, Kristin engem nézett, szemeiben láttam, hogy örül

-Milyen volt ma? –kérdezte

-Csodálatos. Úgy érzem, hogy kezd feloldódni köztünk a bizonytalanság.

-Hát igen.. Mindenképpen próbálja bebizonyítani neked, hogy bízhatsz benne.

-Igen...már mondta..Csak tudod, nem merek semmit se tenni..

-Gondolom..

-Egyébként miket mondtál el neki rólam?

-Direkt nem mondtam el azokat a dolgokat, amiket úgy érzem, jobb ha te személyesen mondod el neki.

-Akkor azt nem tudja, hogy mit érzek iránta?

-Nem. –válaszolt mosolyogva

A zene leállt, a fényeket lassan lekapcsolták... Elkezdődött az intro. Most más érzés volt. Sokkal jobb. Megfogtam Kristin kezét, könnyes szemmel. Elindult a Noise... Bill megjelent a színpadon. Szívem majd’ kiugrott a helyéről. A közönség önkívüli állapotban volt. Mindenki együtt énekel Billel. Láttam, ahogy néhány lányt ájultan emelnek ki a tömegből. Bill látványa és hangja ismét teljesen magával ragad és elveszi az eszem, miközben én is csatlakozom a tömeg ovációjához....

***

A tízezres rajongó tábor oszol ki az utcára. Síró lányok rohannak, hátha elkapják a fiúkat kifelé menet. Mi a backstageben vagyunk. Tom kidőlt az egyik fotelbe. Billről éppen a fellépő ruháját próbálják levenni. Gustav a földön fekszik, miközben az egyik alkalmazott masszírozza a talpát, mert megint begörcsölt. Georg vízzel frissíti magát.

-Eszméletlen jók voltatok. –mondtam a fiúknak

-Tudjuk! –válaszolt Tom önelégülten

-Köszi, Bia. –mondta Bill, és elengedett egy tipikus csábító, ellenállhatatlan mosolyt.

-Ha összeszedjük a cuccunkat, elmegyünk az Le Méridien Etoile Hotelbe. Lepakolunk, felfrissítem magam, aztán mehetünk. –szólt Bill

-Ha fáradt vagy , akkor nyugodtan pihenj. Miattam nem kell túlterhelned magad!

-Van már rutinom a fáradtság ellen. Szóval megyünk.

-Oké. –válaszoltam egy bájos mosoly mellett

***

/ Képek a hotelről: http://www.starwoodhotels.com/lemeridien/property/photos/index.html?propertyID=1919 /

-Wow..Ez nagyon jól néz ki! –mondtam amikor a hotelbe értünk

-Örülök, hogy tetszik. –mondta Bill

-Tessék, itt vannak a belépő kártyák. Mindenki külön szobát kap. –toppant mellénk Kristin a kártyákkal a kezében. Billel összenéztünk. Szerintem ő is arra gondolt amire én.

Elindultunk a 6. emeletre.

-Tiéd az 1754-es, és Bill, tiéd az 1755-ös. Jó lesz? –kérdezte Kristin sejtelmesen. Billel összenéztünk.

-Nekem jó. –mondtam

-Nekem is. –szólt Bill, majd Kristin a kezünkbe nyomta a kártyákat

-Akkor 20 perc múlva jövök, rendben? –kérdezte Bill

-Oké. –válaszoltam, aztán Bill lágyan megfogta a derekam

A szoba nagyon szép, modern. Látni rajta a luxust. A fürdő még káprázatosabb. Vettem egy 2 perces zuhanyt majd felvettem a ma kapott ruhákat. A hajam kivasaltam, aztán egy kicsit feltupíroztam. Szemeim sötétszürke szemfestékkel füstösre sminkeltem. Az óra 21:48-at mutatott. Az ablakhoz álltam, onnan néztem a kinti utcát. –Egy újabb randi Billel. –suttogtam Még néhány percig gyönyörködtem a város szépségeiben, aztán kopogás szakította meg ábrándozásaim. Az ajtóhoz siettem, de előtte még ellenőriztem magam a tükörben, majd ajtót nyitottam. Bill állt velem szembe. Fekete cipzáros bőrdzseki, bézs gatya és egy fekete magasszárú bőrcipő(bakancs) volt rajta. Haja fel volt tupírozva, szeme sötétbarnával füstösre volt kifestve ( így képzeljétek el Bill haját és sminkjét: http://reseth.iimmgg.com/image/13ca0b6d3e6a89d40df17ce68377b045 ) . Mondanom sem kell, hogy mennyire ámulatba ejtő volt...

-Szia! Mehetünk? –kérdezte, miközben szája mosolyra húzódott ahogy végignézett rajtam

-Igen.

***

Bill levette a kabátom és leültünk az asztalhoz. A pincér felvette a rendelést. Nem ettem túl sokat, mint ahogy mostanában szokásommá vált. A desszertnél Bill megpróbált egy hatalmas süti darabot bekapni, de nem sikerült, így elég vicces lett a végeredmény. Legalább 5 percig önfeledten nevettünk a szituáción.

A limuzinban végig beszéltük Párizst, hogy milyen szép, főleg éjjel. Aztán az Eiffel toronynál szálltunk ki...