Zoom dich zu mir. 18.rész

-Ez nagyon szép. –mondtam

-Várj amíg felérünk.

Lifttel felmentünk a torony majdnem tetejéig, és odasétáltunk a mellvédhez. Ámulatba ejtő volt a látvány.

-Bill, ez gyönyörű.

-Reméltem, hogy tetszeni fog.

Pár perc csend után Bill halkan énekelni kezdte a Zoom into me-t.

-„I feel you. Don’t look away. Zoom into me...I know your scared....”

Szívem zakatolni kezdett. Csillogó szemmel néztem mélyen, csokoládé barna szemeibe.

-„Come closre, and closer..” –folytattam a dalt, amely végén elcsuklott a hangom

Szembe fordult velem, gyengéden megfogta a derekam és közelebb húzott magához. Ahogy tekintetünk összeért, különös vonzódást éreztünk. Fejem a mellkasára hajtottam és átkaroltam. Hallottam egyre gyorsuló szívdobogását. Én egyre sűrűbben vettem levegőt. Éreztem valami csodásan kellemes érzés legbelül, ami szétáradt az egész testemben. Percekig így néztük tovább a várost.

-Megígértem, hogy elmondom  milyen érzelmekről van szó... –mondtam miközben tekintetem Billre szegeztem.

Bill kíváncsian várta, hogy folytassam.

-Amikor először láttalak 2005-ben egy interjúban, még semmit sem tudtam rólad, de hihetetlen mély nyomot hagytál bennem. Ezért utánad néztem. Meghallgattam a számaitok, melyek teljesen magukkal ragadtak. Egyre többet lehetett rólatok hallani, és engem egyre jobban érdekelt minden. Napról napra egyre jobban kötődtem hozzátok...Aztán eltelt több mint 5 év és nekem teljesen az életem részeivé váltatok. Különösen te. Úgy érzem, hogy nincs másra szükségem, rajtad kívül, és érzem ezt most is. Persze mindenki elmebetegnek, különcnek tart. Van pár barátom, akik szintén rajongók, ők megértenek, de ők nem éreznem úgy, mint én. Mások állandóan támadnak azért, amilyen vagyok. Folyamatosan azt kell hallgatnom, hogy álom világban élek és, hogy  tönkre teszem magam. De engem nem érdekel ki mit mond....A Zoom szövege pedig...Mindig eszembe jut minden veled kapcsolatos dolog. És Bécsben...

-Neked énekeltem. –mondta

Én lesütöttem szemeim és az ajkamba haraptam. Ekkor Bill szorosan magához húzott, szemembe nézett és arca egyre jobban közelített hozzám. Szívverésem már teljesen követhetetlenné vált. Lábaim remegtek. Szemem úgy csillogott, mint a legfénylőbb csillag ezen a gyönyörű éjszakán. Bill kezét a nyakamhoz emelte. Ajkaink között alig volt 1cm. Kezeim Bill tarkóján kulcsolódtak össze. Bill ajkait az enyémhez tapasztotta. Lassan, szenvedélyesen megcsókolt. Légzésen eszméletlenül felgyorsult. Bill csókja, elfeledtetett velem mindent. képtelen voltam gondolkodni... de ekkor hirtelen elkezdett esni az eső megszakítva a csókot. Billel csak egymást néztük. Mosolyogtam, mert nem tudtam felfogni mi történt, annyira hatalmába kerítettek az események. Bill is mosolygott. Szeme éppúgy csillogott, mint nekem.

-Szerintem menjünk, ha nem akarunk elázni. –szólt Bill

-Szerintem is. –válaszoltam

***

Bill szorosan mellém ült. Megfogta a kezem, s ujjait összekulcsolta az enyéimmel.

-Holnap mi legyen? –kérdezte

-Vagyis ma, mert már biztosan elmúlt éjfél. –mondtam, miközben elővettem a telefonom, hogy megnézzem az időt  –Igen, már hajnali 2 lesz 8 perc múlva.

-Hát...apu holnap hajnalban ér haza. Úgyhogy estére otthon kell lennem, sajnos... –kissé elszomorodtam, mert el kell majd válnom Biltől

-Értem...a srácokkal holnap Hamburgba kell mennünk egy rádió interjúra. És..mit fogsz mondani apudnak?

-Az igazat. Félek, hogy mit fog szólni. Vele általában meg tudom beszélni a dolgokat. De az tuti, hogy ez sokkolni fogja.

-Minden rendben lesz. –próbált nyugtatni  -Kristin elintézi a repülő jegyet estére.

-Április 29-én indulunk Malajziába turnézni 1 hónapig. Nem bírnám ki, hogy ne legyél velem.

-Én se bírnám ki. De május 2.-tól 20.-ig suliban kell lennem...Aztán érettségi.

-Meg tudjuk oldani magántanárral.

-Komolyan?

-Persze.

-Oh, köszönöm. Az nagyon jó lenne! –mondtam és nyomtam egy puszit Bill szájára miközben átöleltem

-És suliba mit mondjak? Nem lesz gyanús nekik?

-Ne aggódj, majd Kristin elintéz mindent.

***

A szobáink előtt megálltunk.

-Reggel mikor keljek? –kérdeztem

-11-ig van reggeli.

-Oké.

Billel csendben álltunk egymással szemben.

-Köszönöm ezt a napot! –mondtam

Bill mosolygott, majd lágyan megcsókolt, miközben szorosan magához ölelt.  

-Akkor jóéjt! –mondta Bill

-Jó éjt!

Bill homlokon puszilt. Bementem a szobámba, becsuktam az ajtót és rávetettem magam az ágyra. -Wow. –suttogtam   Vajon Bill mire gondol? Talán arra amire én?  Átvettem a ruhám egy alvós pólóra és bebújtam a takaró alá. Kínzott a vágy, hogy átmenjek Billhez. Az a tudat, hogy itt van a mellettem lévő szobában, hangosan zakatolt fejemben. Lehunytam szemem és újta felelevenítettem a csókot...Csodás volt...Boldogan, békésen merültem álomba...

Közben Bill fejében ugyanezek a gondolatok jártak, melyek őt sem hagyták nyugodni.

/ Szeretnék véleményeket! <3 /