***
-Mikor indul a gép? –kérdeztem Billtől
-Még 20 perc. Addig üljünk le oda. –mondta, miközben a váróban lévő székekre mutatott
Mindenki leült, mellém Bill, aztán Tom majd Kristin. Zavarba jöttem, ahogy tűnődni kezdtem azon, hogy éppen a Kaulitz ikrek között ülök. Szám mosolyra húzódott, miközben Bill engem figyelt.
-Mi az? –kérdezte Bill mosolyogva
-Mi lenne? –kérdezte Tom
-Nem tőled kérdeztem. –szólt rá Bill
-Jaa..Bocsi. –mondta nevetve Tom
Én is nevetni kezdtem. Tipikus ikres dolgok.
-Most kinevetsz? –szólt rám Tom
-Neem. Dehogy. –válaszoltam
-Látom. –csipkelődött tovább
-Tom, hagyd már abba! –parancsolt rá Bill nevetve
-Amúgy melyik a kedvenc TH számod? –kérdezte Tom
-Oh..erre nehéz válaszolni...Imádom az An deiner seite-t,meg az összeset, persze. De a Zoom váltja ki belőlem a legerősebb érzelmeket. –válaszoltam *Bill felkapta a fejét*
-Milyen érzelmeket? –kérdezte Tom
-Hát... az elmúlt napok előtt is különösen kötődtem ehhez a dalhoz. A szövege.... És Bécs óta ez az érzés csak erősödött. –mondtam, miközben Billre néztem, aki végig engem figyelt.
Tudta, mire gondolok. Hosszú másodpercekig néztünk egymás szemébe Billel.
-Hát jó. –mondta Tom, látván, hogy reagált Bill
-Van kedved meginni egy kávét? –kérdezte Bill
-Van.
***
Leültünk egy asztalhoz a kávéval.
-Elmeséled, hogy milyen érzelmekről van szó a Zoom-nál?
-Öhm.. Ezt nem most szeretném elmondani. De ígérem, hogy ha eljön az ideje elmondom.
-Rendben. –mondta, mosolygott majd beleszürcsölt a kávéjába.
Kezeim megint remegni kezdtek.
-Előttem nem kell izgulnod. Bízhatsz bennem. Engedd el magad. –mondta kedvesen
-Jó ezt hallani.
-Szerintem már mehetünk felszállni.
-Oké.
*A gépen.*
Billel egy 2 személyes ablak melletti részhez ültünk. zenéről kezdtünk el beszélgetni. Még bele se merültünk igazán a beszélgetésbe, máris odaértünk. Ahogy kiléptünk az épületből, üdvözöltem az új várost.
-Hallo Paris! –mondtam
Bill elnevette magát. Imádom, ahogy nevet... Beültünk egy már megszokott furgonba öten. Joseph, Kristin, Tom, Bill és én. Úgy 15 perc múlva az autó motorja megállt egy üzlet sor mögött. Sétálni kezdtünk a hosszú utcán egészen a Dior üzletig.
-Áh! Imádom! –rikkantotta el magát Bill, ez mindenki arcára mosolyt csalt
-Jó napot! Üdvözlöm önöket! –köszönt az eladó, amint beléptünk az üzletbe
-Jó napot! –köszöntünk mi is, egybehangzóan
Joseph csak állt az ajtóban, Kristin és Tom máris válogattak. Mi Billel a felsőket nézegettük.
-Ehhez mit szólsz? –mutatott egy fekete, láncos, selyem felsőt
-Ah.. Ez rohadt jó!
-Akkor próbáld fel! De előbb nézzünk gatyát is.
-Oké. Ez milyen? –mutattam egy fehér-fekete foltos, szűkszabású farmert
-Nekem bejön. Próbáld fel őket!
*2 perc múlva*
-Na, tetszik? –kérdeztem Billtől
-Wow. Jól nézel ki. –mondta Bill, miközben zavartan próbált nem bámulni
-Hát, öcsém! –mondta Tom, ahogy belépett Bill mellé, majd elengedett egy kaján vigyort Bill felé
-Akkor ez lesz, ugye? –kérdezte tőlem Bill
-Azt hiszem. –válaszoltam elégedett mosollyal az arcomon, aztán bementem a fülkébe visszaöltözni
Az eladó leolvasta a ruhák árát. Bill kifizette, majd felém fordult.
-Köszönöm. –mondtam, miközben átkaroltam és egy puszit adtam az arcára
-Nincs mit. –húzódott mosolyra a szája
Kiléptünk az utcára.
-Akkor mi megyünk. –mondta Tom
-Oké, akkor a próbára ott leszünk. –válaszolt Bill
Mi beszálltunk a kocsiba Joseph kíséretében. Kristin és Tom pedig egy másik autóba.
***
-A tornyot este a legérdemesebb megnézni. –mondta Bill, miután már 4 órája jártuk a várost, és megnéztük a szebbnél szebb helyeket
-Most a csarnokhoz kell mennünk, mert már fél 5 van. Próbálnunk kell. Aztán koncert.
-Rendben. –válaszoltam
Éreztem, ahogy ezalatt a nap alatt sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Egyre gyorsabban oldódott fel köztünk a bizonytalanság.
***
Beérkeztünk a backstagebe.
-Akkor mehetünk próbálni? –kérdezte Georg
-Aha. Bia jössz? –kérdezte Bill
-Persze. –válaszoltam
Felültem a színpaddal szemben lévő kordonra, és onnan figyeltem a próbát. Különleges érzés volt átélni egy TH próbát. Hányan ölnének ezért...
***
Már bent őrjöng a tömeg. Látom a fiúkon, hogy nagyon idegesek. Főleg Bill. Nagyon izgul.
-Akkor mi Biával megyünk a helyünkre. –mondta Kristin
-Oké. Fél óra múlva kezdünk. –mondta Bill
-Ne izgulj! Nagyszerűek lesztek! –mondtam Billnek
Bill rám mosolygott, mi pedig elindultunk Kristinnel. A folyosóról visszanéztem, Bill is engem nézett. Csillogó szemmel mentem tovább. Úgy mentem előre, hogy közben egyáltalán nem is oda figyeltem, ezért egyszer majdnem el is estem, mire Kristin csak nevetve a fejét csóválta...
/ Véleményeket szeretnék!! <3 /
Hát ez nagyon cuki:D
VálaszTörlés