Ledobtam magam az ágyra és egy hatalmasat sóhajtottam. Féltem, hogy ha ma elalszom, holnap arra ébredek, hogy minden csak álom volt... Beszélni akartam valakivel, de tudtam, hogy most az egyetlen ember Kristin lenne, és már rég elmúlt éjfél, így őt már nem akarom zavarni. Ha most nem egy emeleten lennék Billel, és nem egy hotelben, biztosan hatalmasat sikítanék vagy ordítanék...
*Bill szobályában*
-Na mesélj tesó! –utasította Tom Billt
-Annyira megértő volt és egyáltalán nem viselkedett úgy mint egy rajongó! Sokkal, sokkal jobb, mint amire számítottam...Tényleg úgy érzem, hogy szeretem. Tudom, hogy még korai, de...
-És megcsókoltad?? –kérdezte Tom kaján vigyorral párosítva
-Neem...Nem akarom elkapkodni...Érzem, hogy egy kicsit még tart tőlem.
-Fél tőled?
-Mármint nem fél, hanem zavarban van, félénk.
-Mint te! –mondta Tom szúrósan
-Olyan érzés mintha már évek óta ismerném, komolyan.
-Akkor mi tart vissza?
-Tudod, hogy nem vagyok az a nyomulós fajta, mint te!
-Mert beszari vagy! Csak tudnám mitől félsz!
-Nem tudom...amikor rám néz, annyi minden van a tekintetében... De én nem fogok elsietni semmit sem!
-Pedig, hidd el, hogy neked kell lépned majd, mert Bia nem fog merni. –válaszolt Tom
Bill egész éjjel nem tudott aludni. De ezzel nem csak ő volt így. A mellette lévő szobában Bia küszködött ugyanezekkel a gondolatokkal...
*Reggel*
-Amikor elköszönt, istenem.. annyira meg akartam ölelni. Bizonytalan az egész... –mondtam miközben épp a fürdőben sminkeltem magam
-De ne legyél bizonytalan! Nem kaptál még elég jelet rá? –parancsolt rám Kristin
Bill gyönyörű mosolya, és az a pillanat amikor mélyen a szemembe nézett, egyszerűen nem ment ki a fejemből. Újra és újra lejátszódtam bennem az események...
-Kristin! –szóltam ,ahogy kiléptem a fürdőből
-Hmm?
-Ha te itt vagy, és én is itt vagyok, és hotelben vagyunk, akkor még mindig álmodom! –mondtam
-Bolond! Ez a valóság, fogd már fel. –mondta nevetve, én is elnevettem magam, aztán egy levakarhatatlan vigyor tapadt az arcomra
***
A folyosón vártam amíg Kristin, kihozta a szobájából a telefonját. Lementünk egy külön terembe, ami most csak a TH-nak, a stábnak és nekünk volt berendezve reggelihez. Furcsa volt. Szinte éreztem az emberek tekintetét a bőrömön. Mindenki engem figyelt, mert itt mindenki tudta, hogy én miért vagyok itt. Megláttam Billt amint éppen felém tart. Szívverésem hirtelen felgyorsult és arcom elpirult.
-Na én már itt sem vagyok. –mondta Kristin és elindult a svédasztalhoz
-Szia. Jól aludtál? –kérdezte Bill, és egy puszit nyomott az arcomra
-Szia. Fogjuk rá. És te?
-Fogjuk rá.. –válaszolt nyugalmat árasztó mosollyal
A svédasztalnál felpakoltam a tányéromra egy kis joghurtot, gyümölccsel, aztán az asztalhoz mentünk a többi taghoz.
-Srácok! Ő Bia! –mutatott be Bill
-Szia! –köszöntek egyszerre, majd egyesével felálltak és kezet fogtak velem
Én zavaromban csak mosolyogni tudtam. Biztosan komolyan gondolja Bill, ha bemutat a többieknek is. Tom és Georg végig röhögtek a vicceiken. Gustav inkább csak evett, de párszor azrt szúrósan beszólt Toméknak. Billel mi is nevettünk, hiszem mi mást tettünk volna Tom és Georg hülyéskedésein. Gustav, Georg és Tom is felállt.
-Megyünk?Még össze kell pakolni aztán irány a reptér! –szólt Gustav
Bill bólintott és elindultunk fel a szobákhoz.
-Én már összepakoltam. –mondta Bill
-Nekem csak fel kell vennem a kabátom és kész vagyok. –válaszoltam
-Bemegyünk? –kérdeztem
-Aha. –válaszolt
Leültem az ágyra, Bill leült mellém.
-Van kedved elmenni vásárolni Párizsban? –kérdezte
-Persze.
-Szereted a Dior-t?
-Persze.
-Akkor jó. Már szóltunk a bolt vezetőnek, hogy délre ott leszünk, úgyhogy nyugodtan tudunk vásárolni.
-Ohh. Rendben.
-Gondolom már nincs több ruhád, és mivel ez miattam van, így ez a kötelességem. –mondta mosolyogva
-Bill, nem kell Dior. Nekem jó bármi.
-De. Kell. Ha szereted akkor miért ne?
-Köszönöm.
-Nem kell köszönnöd.
-Koncert alatt hol leszek?
-Hol szeretnél?
-A közönségbe.
-Gondoltam, ezért foglaltunk ülő helyet.
-Köszi.
Ismét felcsillantotta azt a mosolyt és elkapta a tekintetem. Meredten néztünk egymás szemébe. bennem elindult az erős vágy...Bill egyre közelebb jött felém.
-Gyertek már! –tört be Tom
Még egyszer összenéztünk, aztán a cuccokkal elindultunk az autókhoz.
ááhh ez a Tom.. :DD időzítés nagymestere. :D
VálaszTörléscsodás rész Bia <3