Zoom dich zu mir - 7. rész

***

A villanyokat felkapcsolták. Véget ért a koncert. A tömeg elindult kifelé. Én ültem egy helyben, és könnyes szemmel bámultam magam elé.
- Jól vagy? -kérdezte
- Persze... -a szó végén a hangom elcsuklott
Kristin látta rajtam hogy eléggé a koncert hatása alatt vagyok.
- Mehetünk?
- Igen. -válaszoltam
Elindultunk a kijárat felé. A tömeg őrülten rohant ki, hogy láthassa a fiúkat még egyszer, és rengetegen mentek hotelekhez, hátha ott lesznek. Joseph szorosan mellettem volt. Nagyon vigyázott rám. Furcsa volt, de már kezdtem hozzászokni. Kiértünk a csarnok folyosójára. A hátsó kijárat felé vettük az irányt. Ahogy kiértünk már szálltunk is be az autóba. Talán itt volt a legnagyobb tömeg a hoteleken kívül, ahol rajongó lányok százai várták a fiúkat...
- Akkor most irány a hotel... -mondta Kristin
- És utána megyünk enni? -kérdeztem
- Aha.
- Kicsit furcsa éjjel fél 11-kor vacsorázni...- jelentettem ki
Kristin nem válaszolt csak mosolygott. Gondolom ő már hozzá van szokva a késői étkezésekhez. A kocsi megállt. Felkaptam a táskám és nyúltam az kilincs felé, de Joseph megelőzött és kinyitotta az ajtót. A hotel főbejáratánál voltunk. Nagyon sok rajongó lány volt itt. Mind a fiúkra vártak. Elkezdtek sikítozni és felénk rohanni amikor meglátták az autót amivel jöttünk. Majd amikor kiszálltunk, ez a lelkesedés elapadt, látván hogy mi nem azok vagyunk akiket hittek. A bőrömön éreztem pár rajongó lány szúrós tekintetét.

Nem kellett a recepcióhoz mennünk, már minden előre el volt intézve. A 3. emeletre indultunk, majd egy hatalmas, hosszú folyosóval találtuk szembe magunkat.
- Hányas szoba? -kérdeztem
- 108-as a miénk. Egy szobában leszünk. Nem akar egyedül hagyni, mert félt. -válaszolta Kristin
- Aha...
- Hogy-hogy nem kérdezed meg hogy ki?
- Mert tudom hogy úgysem mondanád el. -mondtam szúrósan
Nem jött válasz csak egy mosoly. Én vissza mosolyogtam. Tudtam hogy hamarosan megtudom.
- Áh! Ott van! -rikkantotta Kristin

Bementünk, lepakoltunk és leültünk az ágyra. Kér külön ágy volt. Én az ablak mellettit választottam.
- Még mennyi időnk van amíg indulunk? -kérdeztem
- Úgy kb. fél óra.
- Akkor én elmegyek készülődni. -mondtam
- Rendben.

Bementem a fürdőbe, átvettem egy másik felsőt. Egy fekete, elöl láncos, ujjatlan felsőt. Aztán megigazítottam a sminkem és a hajam. Amikor visszamentem a szobába, láttam hogy Kristin az ablaknál áll.

- Mit lesel annyira?
- Semmit, semmit. -válaszolta, terelve a kérdést, majd elindult felém
- Kész vagy? -kérdezte
- Aha. -mondtam miközben kintről sikoltozó lányok hangját hallottam...