Letipegtem a metróhoz. Elégedett mosoly ült ki az arcomra egész úton. Szerintem szimplán őrültnek néztek. Elég vicces lehetett. A végállomástól még buszoznom kellett. Bill írta, hogy majd a reptér parkolójának hátsó részére menjek. Úgy negyed óra múlva láttam egy magán gép nagyságú gépet leszállni. Szívdobogásom felgyorsult, alig vártam, hogy újra Vele legyek. Lassan kinyílt a gép ajtaja és leengedték a lépcsőt. Tom lesétált a lépcsőn, majd Bill és Andreas is. Szemeim csillogtak, legszívesebben odarohantam volna Billhez, de a hatalmas kerítés megvont ettől a lehetőségtől. 2 perc múlva már hallottam a srácok hangját. Ekkor hirtelen mindhárman elém léptek Mark és Joseph kíséretében.-Heloo! –köszönt Tom kacérkodva
-Sziasztok!
-Szia. –Bill rögtön elém pattant és gyengéden megcsókolt, majd hosszan átölelt. Engem elöntött a bizsergés. Olyan érzéki volt. Szárnyaltam a boldogságtól, hogy megint Vele lehetek. Semmi mást nem szeretnék, csak, hogy Bill mindig mellettem legyen. hogy érezzem bőre illatát…hogy átölelhessem, hogy mellette ébredjek minden reggel…hogy igéző mély barna szemeibe nézhessek… Kell ennél több?
-Wow…Nagyon jól nézel ki… -mondta, miközben szemeivel alaposan átvizsgált,majd megnyalta ajkait
-Ne perverzkedj öcsém! Te is tudod, hogy csak miattam csípte így ki magát. –mondta Tom rám kacsintva, amin én csak nevettem
-Barom. –kommentálta Bill enyhe mosollyal
-Bia ő Andreas, Andreas, Bia. –mutatott be Bill
Beültünk egy furgonba. Bill a tekintetem fürkészte miközben a kezemet fogta. Láttam rajta, hogy mondani akar valamit.
-Mi az? –kérdeztem
-Apukád milyen? –kérdezte félve
-Félsz?
-Ahha..
-Nincs okod rá! Jó fej, ne parázz! –nyugtattam
Tom vihogására figyeltünk fel. Mindketten hátranéztünk. A két jómadár kb. egymáson fetrengtek a röhögéstől.
-Mi van már megint? –kérdezte Bill
-Bia előtt nem lenne előnyös erről témázni.. –mondta Andreas, miután sikerült elfojtania röhögő görcsét
-Ó miattam aztán ne zavartassátok magatok!
-Hát őhm…Csajokat elemeztünk…
-Ohh, igen… azt inkább tényleg nem kéne hallanod. Perverz, gusztustalan dolgok…
-Oké. Meggyőztél. –nevettem én is
*Az ajtónál*
-Nyugi! Mondtam Billnek egy csók kíséretében
-Ja, nyugi tesó, nem fog neked menni! –szólt Tom is mosolyogva
Benyitottam a lakásba.
-Megjöttünk. –szóltam, tudatva apuval érkezésünk
Egyesével bemutattam egymásnak mindenkit. Láttam apun, hogy Billt komolyabban végigmérte…
-Hű…tudtam, hogy magas vagy, de azt nem, hogy ennyire.
Én örültem, hogy Billben oldódott egy picit a feszültség és mosolygott…
-Kértek inni valamit? –kérdeztem
-Nem, köszi. –válaszolták egyszerre
-Akartok körülnézni?
-Persze.
Körbevezettem őket, majd a szobámba lépve kicsit megtorpantak. Lehet, hogy nekik ijesztő egy rajongó szobáját látni.. A falat alig látni a poszterek takarása miatt, az ágyon TH-s ágynemű, a polcon CD-k, DVD-k és velük kapcsolatos ereklyék…
-Mindig is akartam látni egy rajongó szobáját! –rikkantotta Tom
Én csak egy széles mosollyal válaszoltam. Bill arcára kisebb büszkeség és egoizmus ült ki, a tárgyak tanulmányozása közben. Tom és Andreas levágódott az ágyra, amire Billel egyszerre odanéztünk. Kérdően néztek ránk, mire Tom nem bírta ki, hogy ne szólaljon meg.
-Kettesben akartok lenni? –kérdezte Tom kaján vigyorral
-Szerintem még bőven lesz idejük egymásra… - szúrkálódott Andreas is
-És még én vagyok perverz? –kérdezett vissza Bill
-Oh, öcsi tudod, hogy igen! -húzta Bill agyát Tom ismét
Bill éppen készült a visszavágásra, amikor Tomnak csörögni kezdett a telefonja.
Felvette és kiment az erkélyre.
-Szerintem menjünk oda apuhoz, hogy ne izgulj már annyira. –mondtam Billnek, ő pedig egyetértően bólintott
Kimentünk a nappaliba, ahol apu épp elindult a terasz felé.
-Bill, kijössz velem a teraszra? –kérdezte apu
-Persze- válaszolt Bill, majd kissé ijedten rám nézett én pedig bíztatóan mosolyogtam rá
*A teraszon*
-Bia sokat mesélt rólatok. Mivel hatalmas rajongó, így engem sem hagy ki a dolgokból. Nem tudom, hogy amit a világnak és a rajongóknak mutatsz, az valóban te magad vagy-e.
-Természetesen. Nem játszom meg magam sosem. De persze csak annyit mutatok magamból, amennyit kell.
-Értem, persze. Én csak annyit akarok, hogy a lányom biztonságban legyen és ne verd át..
-Megértem és így is lesz! Sosem hagynám, hogy baja essen és persze sosem verném át. Nem tudom, hogy Bia mesélt-e erről, de én nem hiszek az ilyen alkalmi dolgokban. Amióta híresek lettünk nem volt senkim. Időm se volt rá, de legfőképp azért nem mert én hiszek az igaz szerelemben. Érzelmek nélkül nem tudok és nem is akarok semmilyen kapcsolatot kialakítani. Nem vagyok az a tipikus sztár, aki a koncertek után gruppikat visz fel a Hotel szobájába, és csak kihasználja a lányokat.. Ilyenre sosem lennék képes.
-Hiszek neked. A lányom rengeteget küzdött érted…Nagyon szeret téged. Minden nap harcolt azért, hogy elérjen, akár egy szó erejéig is… -apu elmesélt szinte mindent a küzdelmeimmel kapcsolatban -Eddig kételkedtem és féltem, hogy tönkre teszi magát, de most, hogy itt beszélem ezt veled, kicsit átértékeltem a dolgokat. Örülök, hogy itt, hogy vele vagy..Még nekem is sok ez így, de majd hozzászokom. –Bill kissé elérzékenyülve hallgatta végig apu mondandóját
-Na menjünk vissza, szerintem már hiányolnak minket.
-Rendben. –válaszolt Bill és elindultak vissza a lakásba
Eközben Tom és Andreas szépen kielemezték a szobám tartalmát.. Nekem pedig már fájt az arcom hülyeségük okozta vigyorgástól.
Bill belépett közénk, mosolyogva.
-Na?? –pattantam fel és adtam egy puszit a szájára
-Nem volt gáz. Sok mindent mesélt rólad..Én pedig próbáltam meggyőzni, hogy bízzon bennem.
-Miket mesélt? –kérdeztem kissé meglepetten
-Hát, az érzelmeiddel kapcsolatban…meg a rajongásról..
-Oh.. –éreztem, ahogy arcom kissé elvörösödik
Mélyen Bill szemébe néztem, ő pedig lágyan megcsókolt..nagyon őszinte és érzelemmel teli csók volt… Testem libabőrös lett...
-Beszélek apuval aztán indulhatunk. –jelentettem ki, a srácok pedig bólogattak
-Nem lenne baj, ha csak holnap jönnék haza? –kérdeztem, láttam apun azt a tipikus apai aggodalmat
-Hol fogsz aludni? Áh, hülye kérdés..
-De ne aggódj, nem lesz semmi…-Szerinted el is hiszem? –kérdezte mosolyogva
-Bill elég megbízhatónak tűnik. Menj nyugodtan!
-Mert az is! Köszi! –válaszoltam, majd elindultam vissza a cuccaimért és a srácokért .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése