Besiettem a szobámba, majd az onnan nyíló erkélyre a telefonommal a kezemben. Nem hittem el, hogy ilyen jól fogadta apu, és elengedett. Áradóan boldog mosollyal bámultam a gyönyörű, tiszta égboltra, amin csak elszórva 1-1 felhőt lehetett észlelni. A nap fénye elárasztotta az egész várost. Olyan volt, mintha most minden a hangulatomhoz alkalmazkodna.-Úr isten!Bill! –kiáltottam, miután rádöbbentem, hogy legalább 10 perce önkívületi állapotban elmélkedem, amikor már rég Billel kéne beszélnem..Azonnal tárcsázni kezdtem.
-Sziaaa! –köszöntem, lehengerlő örömmel a hangomban
-Hey! Ezek szerint jól ment?? Mi volt? –kérdezte kíváncsian
-Hát nagy vonalakban elmondtam mindent,és nagyon jól fogadta.Meglepően jól! Uram isten el se hiszem! És..
-És.. mit szólt a.. –kérdezte Bill félve
-Elengedett!!-Komolyan?? –tudtam, hogy hatalmas mosoly húzódik a száján
-Igen!
-Hű.. Király! Látod, mondtam, hogy minden jó lesz!
-Igen.. –mondtam csillogó szemekkel, miközben az ajkamba haraptam -Hogy ment az interjú?
-Jól.. Szokásos kérdések, semmi új.
-Értem..
-A srácok már kész vannak, úgy hogy ha gondolod akkor indulunk.
-Mennyi idő az út?
-Hát magán géppel megyünk..Úgyhogy kb. 1,5 óra, plusz még innen a reptér negyed óra.
-Ohh...Magán gép.. –mondtam enyhe cinizmussal a hangomban
-Hát..Én megtehetem.. –vágott vissza beképzelt díva stílusban, amire mindketten nevetésben törtünk ki
-Akkor majd kimegyek elétek a reptérre.
-Öö..Biztos vagy benne? –kérdezte kételkedve
-Persze..Senki sem tud semmit, mi bajom lehetne?-Oké..Csak nagyon féltelek..Mit szeretnél ma csinálni?
-Buliznii!! –Yeah.. –hallottam a háttérből Tom és Andreas hangját
-Sztem a srácok már eldöntötték..
-Oké, majd összehozunk vmit. –mondta Bill, a háttérből pedig hatalmas röhögés és kiabálás hallatszott
-Mit művelnek? –kérdeztem nevetve
-Áhh...ne akard tudni! De készülj fel rájuk!
-Hát jó..
-Akkor sztem mi indulunk.
-Én pedig elkezdek készülődni.
-Rendben. Szia. Csók! –köszönt el Bill
-Szia. Csók!
-Wooh! –örömömben ugrottam kettőt, majd mély levegő vételekkel próbáltam lenyugtatni magam
Belibbentem a szobámba és elindítottam a Darkside of the Sun-t, jó hangosan. Végig énekeltem, miközben a ruháim között válogattam. Épp beleéltem magam a refrén éneklésébe, amikor apu megjelent mögöttem.
-Ááá..Jézus! –kiáltottam ijedtemben
-Nem Jézus..Csak az apád vagyok..
Akármennyire is fa vicc volt, jókedvem miatt nevettem rajta.
-Mi a mai program? –kérdezte, és lehalkította a zenét
-Hát, úgy 1,5-2 óra múlva ideérnek a srácok..Bemutatlak nekik, aztán elmegyünk valahova, még nem tudom hova.
-Aha..Na és Bill mit szólt?
-Hát, nyílván nagyon örül. Ahogy én is!
-Ő is visong az erkélyen? –kérdezte gúnyosan
-Ha-ha..
-Na hagylak készülődni.. –bólintottam, apu kiment a szobából, én pedig beállítottam a Dogs Unleashed-et
Kiválasztottam egy gyönyörű bézs csipkés mini ruhát, rengeteg kiegészítővel és egy extrém fekete platform cipővel társítva. Elmentem letusolni és hajat mosni. 20 perc múlva már hosszú fekete hajam ki volt egyenesítve és egy kicsit dúsítottam is rajta. Törölközőben túrtam fel a szobám a legjobb smink cuccaim után kutatva. Szemeim tövét fekete tussal szép íveltre kihúztam és mű szempillát tettem fel. Arccsontomra egy kis pirosítót tettem, ajkaimon pedig egy natúr barnás színű rúzst alkalmaztam. Sikerült magamra varázsolnom azt a ruha csodát, úgy 5 perc alatt...Nem volt egyszerű. Felhúztam a platform cipellőt és az egész szetthez társítottam egy bolero szabású bőr dzsekit is. Kimentem apuhoz.
-Na? Vélemény? –kérdeztem
-Hogy tudsz abban a cipőben menni?
-Simán.
-Amúgy jó..Tényleg...Jól nézel ki...Felnőttél..
-Oh..Köszi. Na akkor én indulok. Nemsokára jövünk!
-Metróval mész?
-Aha.
-Ne vigyelek el?
-Nem kell, köszi.
-Vigyázz magadra.
-Úgy lesz. Szia.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése