*Stuttgart, otthon*
Elfordítottam a kulcsot a zárban, az ajtó kinyílt. Beléptem a lakásba. Most teljesen más érzés volt „haza” érkezni. Már nem volt ugyanolyan. Ledobtam a cuccom az ágyamra és csak álltam a szobám közepén, nézve a rengeteg posztert. Elmélyültem a gondolataimban, hogy mik történtek velem… Lábaim összecsuklottak és egy hirtelen könny zuhatag az arcom mosta. Ez is attól az örömtől tört rám, amit Bill hozott ki belőlem. Elértem az álmom. Volt értelme küzdenem érte. De talán az igazi küzdelem csak most következik? Ki tudja, mit hoz a jövő…
Meg kell fogalmaznom magamban, hogy hogyan mondjam el apunak mindezt… Nem tudom mit fog mondani. Félek, hiába nyugtatom magam, nem tudom, mire számítsak. Össze kell szednem magam és magabiztosan kell elé állnom.
-Fel kell hívnom Bill-t. –rikkantottam el magam
-Basszus már 20 perce kellett volna…ajj…
Gyorsan elővettem a telefont és tárcsáztam.
-Szia. Végre hívsz.=) –szólt bele Bill a telefonba
-Igen, ne haragudj, annyira szét vagyok csúszva..
-Semmi gond! Minden rendben? Hazaértél? –kérdezte aggódva
-Persze. Minden a legnagyobb rendben! Olyan furcsa hazajönni, most olyan más érzés.
-Elhiszem.-nevetett Bill
-És veletek? Már Hamburgban vagytok?
-Aha, éppen a házunkban ülünk Tommal.
-Szia Bia! –köszönt Tom
-Hello! –köszöntem én is, közben a háttérből hallottam: -Kimegyek, hagylak titeket kettesben beszélgetni. –mondta Tom
-Már is hiányzol. –mondta Bill
-Te is nekem!
-Holnap mi lesz?
-Hát reggel, amikor apu hazajön, én már fent leszek, sőt szerintem nem is fogok aludni, szal le fogok ülni vele és elmondok neki mindent…
-Mindent? –kérdezte Bill
-Nyugi.-mondtam nevetve –Csak azt, amit tudnia kell.
-Értem. És utána?
-Hát remélem, hogy minden jól megy majd. De rögtön fel foglak hívni.
-Akkor holnap fogunk találkozni?
-Nagyon szeretnék. Egyébként szerintem apu tuti, hogy találkozni akar majd veled. Szóval szerintem majd én felvetem neki, hogy találkozzatok.
-Az rádió interjú reggel lesz, úgy kb. 11kor lesz vége. Ha gondolod, lemehetünk Stuttgartba Tommal és Andreassal.
-Oh, az jó lenne!
-És amíg apukáddal ismerkedem addig Tom és Andreas el lesznek. Utána pedig elmehetnénk valahova 4en.
-Igen. Benne vagyok. Jó ötlet. És mikor jönnétek?
-Hát sztem úgy lenne jó, hogy amikor felhívsz, akkor indulunk. Hosszú az út.
-Rendben. Andreas tud rólam?
-Persze. Már várja, hogy megismerhessen. Biztos kijöttök majd egymással.
-Biztos. –mondtam mosolyogva
-Mit csinálsz ma este? –kérdezte Bill
-Semmit. Nézek valami filmet a TV-ben, meg csinálok vacsit. Te?
-Nem tudom. De nagy valószínűséggel aludni fogok, mert már rám férne egy kiadós alvás, reggel megint kelnünk kell.
-Aha.
-Beszéltem Simone-al.
-És pedig?
-Hamarosan bemutatlak. Már várja.
-Jajj, ennek nagyon örülök!
-Szerintem bőven lesz közös témátok. –mondta Bill nevetve
-Szerintem is…
Még legalább 20 percig beszéltünk Billel. Majd elköszöntünk, jó éjt kívántunk és letettük.
Később felhívtam aput.
-Szia.
-Szia. Pontosan mikor jössz holnap? –kérdeztem
-8-kor. De aludj nyugodtan, nem kell felkelned.
-De.. mert beszélni akarok veled.
-Miről?
-Hát a…. a koncertről.
-Oké. Te tudod, de ezért nem kéne felkelned.
-Csinálok reggelit. Rántotta jó lesz?
-Te akarsz valamit, nem?
-Neem. Csak úgyis csinálnék magamnak, így akkor érdemesebb neki állni, ha te is eszel.
-Ja, értem. Nekem mindegy.
-Akkor szia!
-Szia! Jó éjt.
-Jó éjt. Vigyázz magadra! –köszönt el és letette
Megnéztem egy filmet vacsorázás közben. Lefürödtem, elpakoltam és lefeküdtem. Órákig csak bámultam a szobám tele poszterezett falait, mert nem tudtam elaludni… Rossz volt egyedül lenni. Billel akartam lenni. Csak a holnapra tudtam gondolni….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése