Zoom dich zu mir. 14. rész

-Hű. Látom nagyon elmerültetek az ismerkedésben. –szólt Kristin

-Igen...- válaszolt Bill, miközben összemosolyogtunk

-Ennek örülök, de már este 8 óra van.

-Mii? –kérdeztük Billel egyszerre

-Szóval menni kéne. –mondta Kristin

-Oké. Bia hova szeretnél menni? –kérdezte Bill

-Oh, nekem teljesen mindegy.

-Nem könnyíted meg a dolgom. De van egy hely amit nagyon szeretek, szerintem neked is tetszene. – mosolygott Bill

-Ok, akkor mehetünk? –kérdezte Kristin

-Aha. –válaszoltuk

A club előterébe mentünk. Bill szólt, hogy ő is elmegy a cuccaiért. Kristin hirtelen elémlépett.

-Naa?! –szólt

-Képtelen vagyok felfogni. Olyan mintha álmodnám az egészet.

-De nem álmodsz! És az tuti, hogy nagyon jól fogjátok érezni magatokat még ma.

-Te nem jössz?

-Nem. Csak ketten lesztek. –mondta

Telefon csörgést hallottam magam mögött. Bill vette fel a telefonját.

-Szia tesó!-Igen.Minden renben.Nyugi.-Most megyünk a Tropicalba.-Jól van.-Majd beszélünk.-Szia.

-Tom? –kérdezte Kristin

-Aha.

Én csak álltam és mosolyogtam.

-Kész vagy? –kérdezte Bill

-Igen.

-Akkor gyere. –mondta, és vezetni kezdett a kijárat felé

-Limuzinnal megyünk? –kérdeztem, miközben Bill nyitotta a járgány ajtaját

-Igen. –válaszolt majd beüllt mellém, és a sofőr elindította a motort

-Még mennyi időd van a suliból?

-Úgy 2 hónap.Júniusban lesz az érettségi.

-Mikorra kell visszamenned a suliba?

-Hát május 2-20-ig kell bemennem, aztán már csak június 8-9-10-11-én az érettségire.

-Holnap lesz az utolsó koncert ezen a turnén, Párizsban. Szeretném ha velem jönnél.

-Nagyon szívesen elmegyek.- válaszoltam csillogó szem párral

-Nagyon örülnék neki. Párizs gyönyörű. Feltétlenül szeretnék neked megmutatni pár csodás helyet.

-Nagyszerű lenne.

-Egyébként apukád tudja, hogy mi történt az elmúlt napokban?

-Még nem... Kérdezhetek valamit?

-Persze.

-Miért pont én? Több ezer lány volt ott Bécsben. De te pont engem választottál.

-Amikor megláttalak valamit éreztem a tekintetedben. A kisugárzásod megfogott. Hiába voltak ott több ezren, csak nálad éreztem ezt a le írhatatlan érzést. Úgy éreztem, hogy ezt nem szabad ennyiben hagynom, és hogy feltétlenül meg kell ismerjelek. És látom rajtad, hogy a stílusunk is nagyon hasonló.

-Wow...nem hiszem el, hogy ezt te mondod nekem..-mondtam könnyes szemmel

Bill nem válaszolt, csak mélyen a szemembe nézett és közelebb jött hozzám. Lábaim ismét remegni kezdtek...

-Éhes vagy? –kérdezte

-Éhes nem vagyok, de szívesen nassolnék valamit.

-Akkor jó. Van egy tök jó egzotikus étterem. Mindjárt odaérünk.

Az étterem nagyon jól nézett ki. Fából volt minden. Nekem kicsit Hawaii feelingű volt. A helynek van egy elkülönített része, kint a szabadban, egy kis tó mellett. Oda ültünk le. Jött a pincér és Bill elmondta a rendelést. Ő egy tropic koktélt, én pedig egy eper csodát kértem.

***

-Ez nagyon finom! –mondtam

-Igen, tudom.

-Szép ez a hely. Belátni Berlint és a csillagokat. -mondtam

Evés közben filmekről kezdtünk el beszélgetni. Arra mindketten rájöttünk, hogy imádjuk a filmeket.

*A hotelben*

-Rendben. Önöké  a 234-es és a 235-ös szoba. –mondta a recepciós hölgy, majd odaadta a kulcsokat Billnek

-Jó lesz így? –kérdezte Bill

-Persze. –válaszoltam, és Bill a kezembe adta a kulcsot.

A szoba előtt mindketten megálltunk.

-Remélem jól érezted magad.

-Nagyon. –válaszoltam

-Mikor keljek holnap? –kérdeztem

-9-kor indulunk.

-Oké, akkor 8-kor kelek.

-Rendben. Holnap reggel találkozunk. Jó éjt. Szia. –mondta, majd átkarolt és egy puszit nyomott az arcomra

-Jó éjt! Szia. –mondtam, elpirulva

Bill továbbsétált és bement a szobájába. Hallottam ahogy Tom üdvözli és rögtön letámadja, hogy mi volt. Elfordítottam a kulcsot a zárban, és beléptem a szobába. Nekidőltem az ajtónak. Dúdolni kezdtem a Für immert jetzt részletét, és legördült egy könnycsepp az arcomon.

Hier in meinem Arm?
Für einen Tag
Für eine Nacht
Für einen Moment

Für immer du und Ich
Für immer jetzt...

Lehetséges ez? –kérdeztem magamtól, miközben az ajkamba haraptam