Zoom dich zu mir - 9. rész

Tudom, hogy Kristin tudja ezt is. Biztos vagyok benne. Csendesen becsuktam magam mögött az ajtót és elindultam a folyosó végén lévő lépcső felé. Vajon mi ez az egész? Újból elővettem a címkét és ismét elolvastam. Még a hotel szobában rájöttem, hogy ez a Zoom dalszövegrészlete. Miért írta nekem valaki ezt? " I feel you. Don't look away. Zoom into me. I know you're scared. When you can't breathe. I will be there. Zoom into me..." 

Bill a bécsi koncerten a Zoom-nál állt előttem és miközben énekelt, a szemembe nézett. De nem akárhogy. Mintha nekem énekelte volna... és most itt ez az üzenet. a Zoom részlete. Mintha Bill akarna nekem üzenni, mintha ő írta volna a címkét. Biztos hogy ez nem véletlen. Ez az egész titkolózás... meg hogy elvittek egy TH koncertre. Miért? Lehetséges ez? Megint téveszmés ábrándozásaim vannak? Túl furcsa és túl érthetetlen az egész. Őrülten szeretem Billt. Elértem hogy meglásson Bécsben. De ő nem csak látott. Az a tekintet üzent valamit, csak nem tudom, hogy mit. Lehetséges, hogy Bill Kaulitz áll az elmúlt napok eseményei hátterében? Nem...az lehetetlen. De emlékszem Kristin mondatára: "Köze van a TH-hoz.... ha tudnád mennyire..." Ez sem lehet véletlen. Tudom, hogy reggel minden kiderül, de ezek a gondolatok felemésztenek...  De... de mi van ha tényleg Bill-hez van köze? Mi van ha ő írta az üzeneteket?  Áh.. Biztosan nem. Miért írna nekem ilyet? De az a megigéző tekintet Bécsben...

Próbáltam elhessegetni ezeket a gondolatokat. Hirtelen a Humanoid pörgős dallama jutott az eszembe... Lassan leértem a hotel földszintjére. Alig két perc alatt odasétáltam a hátsó bejárathoz, kinyitottam az ajtót és kimentem az utcára. Nem akartam elmenni, csak friss levegőre és egyedüllétre volt szükségem. Elővettem a táskámból egy doboz cigarettát. Nem dohányzom, csak néha elszívok pár szálat. Kihúztam a dobozból egy szálat, miközben elővettem az öngyújtót. Meggyújtottam és mélyen beleszívtam. Hosszan fújtam ki a füstöt.

Egy másodpercre se mentek ki a fejemből fojtogató gondolatok. Visszamentem a hotelbe. Beszálltam a liftbe és felmentem az 5. emeletre. A szállodának összesen 5 emelete van és emeletenként 50 szoba. Néztem ahogy a lift kijelzője 4-ről 5-re vált. Ismét dallam jelezte az új szintet. Tudtam hogy a folyosó végén van egy nagy erkély ahonnan rálátni az egész városra. Nekidőltem a korlátnak és néztem a város fényeit. Hallottam hogy valaki kiszáll a liftből. Hátranéztem és láttam hogy Joseph bemegy az egyik szobába. Elindultam az ajtó felé. Megálltam előtte és próbáltam hallás alapján kikövetkeztetni hogy kikhez ment be.

- Megbeszélte már Kristinnel hogy mikor és hol találkozik Biával?

- Még nem. Bemenjek hozzájuk megkérdezni?

- Hát. Nem tudom. Próbáld meg.

- Akkor mindjárt jövök.

Azonnal elmentem az ajtótól vissza az erkélyre. Ahogy kiértem már ki is nyílt az ajtó és Joseph jött ki rajta. Elindult  a folyosó másik irányába és bekopogott az egyik szobába. Az ajtó kinyílt, Joseph pedig bement. Gyorsan az ajtó felé vettem az irányt, amikor lépteket hallottam magam mögül. Hátranéztem és Markal találtam szembe magam.

- Te mit keresel itt? -kérdezte meglepetten és aggódóan

- Csak feljöttem az erkélyre levegőzni. -válaszoltam

- Nem mászkálhatsz itt! Főleg nem egyedül. Gyere visszaviszlek a szobádba. -mondta

Beszálltunk a liftbe.

- Ne szólj Kristinnek erről, jó? -kértem

- Nyugi. Nem fogom senkinek sem elmondani.

- Köszönöm. -mondtam

A szoba ajtóig velem jött.

- Nah, menj be, aztán ne mászkálj!

Bólintottam és csendesen lenyomtam a kilincset aztán beléptem a helységbe. Reméltem, hogy Kristin még mindig a fürdőben van, és mivel csak onnan szűrődtek ki hangok, ezért ez szerencsére beigazolódott. Kinyitottan az ablakot és leültem az ágyra. Hallottam hogy valami leesik a földre és Kristin káromkodik.

- B*zd meg! Naná hogy le kell esned! -szitkozódott

Elmosolyodtam, aztán kinyílt a szoba ajtaja és Kristin köntösben kilépett rajta. Szemeivel az ágyon lévő párnát fürkészte, amin a rózsa volt. Aztán meglátta hogy a rózsa most a fotelben van és már nincs rajta címke. 

- Tudom, hogy tudtál róla. -mondtam

- Tudom, hogy tudod. válaszolt

- Ez az egész egyre furcsább. Kezdek sejteni dolgokat de nem merek hinni bennük.

- Miket sejtesz? -kérdezte

- Mindegy. Hagyjuk...

- Szerintem jobb lenne, ha most aludnál. Tudom, hogy valószínűleg nem tudnál, de meg kell próbálnod.

- Tudom... mindjárt jövök. -jelentettem ki aztán bementem a fürdőbe

Beálltam a zuhany alá. A forró vízsugár jól esően ért bőrömhöz.

***

Lekapcsoltam a fürdőben a villanyt, becsuktam az ajtaját és ledőltem az ablak melletti ágyra. Kristin már az ágyában feküdt és pötyögött a telefonján. Biztos voltam benne, hogy neki ír, mégpedig rólam...