Zoom dich zu mir - 5. rész

Olyan délután 5 előtt pár perccel végeztünk a vásárlással. Vettem két kissé extrém felsőt, egy nadrágot ami nagyon hasonlított Bill bőrgatyájára, egy magas szárú bakancsot, és még beszereztem pár dolgot. A stílusom nagyon hasonlít Billére. Imádom a ruháit, kiegészítőit. Rengeteg olyan cuccom van, ami hasonló Bill dolgaihoz. Kristin végig nagyon mosolygott és kedves volt. Sokszor megjegyezte a ruhákra, amiket felpróbáltam, hogy milyen Billesek. Elmondtam neki, hogy én nem majmolom Billt, csak egyszerűen hasonló az ízlésünk. Ami neki jól áll az általában hozzám is passzol. Kristin nem beszélt sokat, viszont mindig ott volt a tekintetében a vidámság, az együttérzés és a sejtelmes gondolatok...

Elindultunk a parkolóba. Már ott állt az autó. A már megszokott nagy, fekete, sötétített ablakú furgon féleség. Beszálltunk és már indultunk is.
- Amúgy most hova megyünk?-kérdeztem
- Elmegyünk egy kávézóba, ott megiszunk egy kávét, aztán, majd megtudod...-mondta ismét azzal a sejtelmes, boldog tekintettel
Bólintottam. Nem kérdezősködtem, mert tudtam hogy felesleges lenne. Úgy 10 perc múlva odaértünk. Meglepettem láttam hogy ez a Starbucks kávézó. Ezt egy mosollyal nyugtáztam. Ahogy beléptünk, sokan elkezdtek minket bámulni Joseph miatt, mivel elég feltűnően hatalmas ember öltönyben. Odasétáltunk a pulthoz és mindenki kért magának kávét. Kerestünk egy jó ülőhelyet, ahol párnázott kanapék vannak majd inni kezdtük a gőzölgő italt. Joseph állandóan résen volt és figyelt. Hirtelen Kristin telefonja csörögni kezdett. Láttam rajta, hogy habozik azon, hogy felvegye-e előttem. Majd a második csörrenésnél felvette.

- Hello, már vártam hogy hívj.___Rendben.Gondoltam.(mosolyog)___Igen. Aha. Jól van. Neem, nem! Ne aggódj. Minden rendben.___ Oké. Persze.___ Biztos!(mosolyog) Majd írok ha már bent ülünk. Jó jó. Szia.  -ezzel letette a készüléket

Kérdőn néztem rá, de ő csak vigyorgott és sugárzott belőle az energia. Furcsálltam a telefon beszélgetést és tudtam hogy rólam beszél valakivel. Sejtéseim szerint azzal a titokzatos személlyel...
- Indulhatunk? -kérdezte Kristin
- Hova megyünk?
- A zürichi Hallenstadion-ba. -válaszolta, majd villámként csapott belém a tudat, hogy ma este ott lesz koncert
- Öhm. Ott...koncert lesz. -mondtam ledöbbenve
- Tudom. Ülőhelyünk van az A5-ös szektorba. Jönni fog velünk még egy testőr. A koncert után pedig elmegyünk egy hotelbe, lepakolunk, összekészülünk aztán megyünk vacsorázni. -mondta mosolyogva
-  Uramisten! Ez komoly? TH koncert?
- Aha. De nyugi! Ez még csak a kezdet... -mondta nevetve látván hogy mennyire felpörögtem.
- Hogy é... -kezdtem el mondani, de Kristin félbeszakított
- Ne! Ne kérdezz! -szólt vidáman, de szigorúan
- Oké... -válaszoltam miközben döbbentség és egy mosoly telepedett az arcomra
- Azt mondta nekem hogy holnap reggel meg fogsz tudni mindent... -jelentette ki Kristin pozitív energiákat és érzelmeket árasztva felém

Földbegyökerezett a lábam. Hirtelen azt sem tudtam mit mondjak. Inkább nem mondtam semmit, mert úgyis csak kérdezni tudtam volna, arra pedig úgysem jönne válasz. Lassan kiértünk az utcára, beültünk az autóba, ahol már ott volt a másik őr, aki be is mutatkozott. Marknak hívják. Rögtön indultunk is a stadion felé.

Hátul mentünk be. Útközben láttam a tízezres tömeget a bejárat előtt. Egy ottani alkalmazott srác  odavezetett minket az ülőhelyünkre.Kristin és én Joseph és Mark között ültünk. Egyre gyűlt a rengeteg rajongó és egyre jobban lázba jöttem. A terem 7 órára teljesen megtelt. Vártunk, mert tudtuk hogy még legalább egy óra, mire elkezdődik a koncert...