Kevesebb mint 1 hónap múlva szülinapom lesz. Boldognak kéne lennem. Emlékszem ilyenkor már rég nagy szervezésben voltam... Szerveztem party-t, vagy akármit. De most más. Most nem tudom hogy egyáltalán gondoljak-e arra hogy a barátaim idehívjam, vagy elmenjünk valahova. Annyira más lenne... Szürreálisan más. Tudom hogy az emberek változnak, de én nem természetesen változtam meg. Szóval nem önszántamból, és nem amiatt mert "kezdek felnőni" . Nem. Ez más fajta változás. De ha esetleg mégis úgy döntök hogy ki kéne kapcsolódnom egy kicsit, hogy tényleg elkéne felejtenem ezt az egészet akár néhány órára, akkor ezt biztos hogy olyanok körében teszem meg akiket nagyon szeretek. Csak az annyira bánt hogy pont ők, akik szintén nagyon az életem részei, olyan messze vannak tőlem... Ha így döntök, nagyon bízom benne hogy eltudjanak jönni. (L)
Amiatt is boldognak kéne lennem hogy szeptember 1-én Bill és Tom szülinapja lesz. 21 évesek lesznek. Csak az szomorít el benne hogy pont aznap teljesen elveszett leszek....új hely, új osztály, új emberek. Rossz lesz. De amint hazaértem ünneplek az biztos. Nem fog érdekelni hogy milyen a lelki állapotom. Nem. Akkor csak ők számítanak. Bármit feladnék értük. Nélkülük nem tudnám elképzelni az életem. Sőt, nélkülük nem lenne életem. (L)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése