Ez az egész...annyira felfoghatatlan....Az, ami történt...Emlékszem hogy nem is tértem magamhoz úgy 1 napig...totál sokkban voltam. De nem csak én. A barátaim is. Annyira hiányzik az egész... Iszonyatosan vissza akarok menni... Annyira csodás nap volt. És hihetetlenül boldog voltam még ha nem is tudtam felfogni...
... és most? Teljes kétségbeesettség, bizonytalanság, reményvesztettség, keserűség, fájdalom. Szeretet?...csak az én részemről. Vagyis csak ezt a részt tudom... Azt, hogy ő mit gondol arról fogalmam sincs... Ami pedig még jobban kiborít az az hogy nem csak én nem tudom hogy mi van vele...Mert ha mások tudnák akkor legalább tudnék egy kicsit következtetni... de így egyáltalán semmit sem tudok... :(Meddig akarja még ezt csinálni velem?.. és Miért? Idegtépő... De még mindig annyira felfoghatatlan.... Mi lett volna ha másnap találkoztunk volna? Akkor talán elmondta volna hogy mi ez az egész, és akkor nem kéne most ennyit szenvednem...
Miért velem történnek ilyen dolgok?... Vagyis addig jó lett volna amíg nem jön ez a kétségbeesettség és tudatlanság afelől, hogy nem mond, nem ír, nem tesz semmit. Ez fáj. Kínoz. Nem tudom meddig bírom még azt, hogy nem értek semmit. Tennem kéne valamit ez ellen, de nem tudok. Akármit csinálok ,Ő jár a fejemben. Szüleim ki vannak akadva rám mert nem értik hogy miért viselkedem így... Alig eszem, aludni nem tudok, folyamatosan azt nézem hogy ír-e valahova valamit... és emellett rettegek attól hogy ha ír, mit ír majd... Összetörnék ha azt írja hogy felejtsem el azt ami volt. De nem hiszem hogy ezt írná. Vannak dolgok amiket nekem mondott. Azokból az jön le hogy nem mondaná ezt....
11 nap múlva suli... ez a másik félelmem jelenleg. Minden teljesen új lesz. Nem ismerek senkit sem. Megint én leszek a különc? Az, akit nem fogadnak el? Akit magára hagynak azzal az indokkal mert ő más? Én ezt nem akarom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése