Bizonytalanság.

Esküszöm, egész életem nem voltam még ennyire bizonytalan... Eddig csak reménykedtem de már fogalmam sincs mit higgyek. És az a vicces hogy senki sem tudja egy emberen kívül... És azt az egy embert nem lehet elérni jelenleg már 5 napja. Teljes reményvesztettség... De még ha valami kis reményem van is... az is csak egy kis foszlány amit akár egyetlen szó olyan apró darabokra tud tépni hogy többé soha nem tér vissza... Egyszerűen nem értem az egészet... Annyira ellentmondásosak a dolgok hogy az már kiborító... Én is ember vagyok.Saját lelkem van.Miért kell játszani vele?Jó még ha nem is tehet róla mert például oka van rá amiért ilyen kétségek között hagyott...tudom ez most nagyon furcsán hangzik de lehet hogy tényleg nem tehet róla. De akkor a sors miért játssza el ezt velem? Mit kell bizonyítanom ahhoz hogy boldog lehessek? Válaszok amikre nem kapok választ... 5 napja nem alszom. Annyi kérdés, kétség, félelem van bennem amennyit egyszerűen nem tudok magamban elnyomni annyi időre se hogy aludni tudjak. Most pedig megint ott tartok hogy teljesen feleslegesen írom le amit érzek... mert ez nem old meg semmit... Csak egyetlen egy mondatot kérek. Az megoldana mindent... vagyis akkor már tudnám azt amiről most fogalmam sincs. Csak egy mondat...lehet hogy utána még rosszabb lesz, de inkább tudjam meg, minthogy még tovább szenvedjek ilyen kétségek közt...